ÚJDONSÁGOK!

Még tavasszal Németországban jártam és természetesen új halakkal tértem haza. A behozott 14 fajból már néhányan szaporodtak is, ezért úgy gondoltam, hogy köszemlére bocsátom ezeket, mivel nagyon szép kis jószágokról van szó.

Pseudotropheus spec. "polit"

Ennek a Malawi-tavi mbuna sügérnek fotóját már néhány külföldi könyvben felfedezhettük, megcsodálva érdekes színösszeállítását, de a nyugati kereskedők árlistáján nagyon ritkán szerepelt, olyannyira, hogy én még soha sem találkoztam vele. Áprilisban végre élőben is megcsodálhattam, és bár ára igencsak borsosnak volt mondható 6 darabot azonnal vásároltam belőle. A 4 centis, rozsdabarna színű halak, a számos újdonsággal együtt, egy 500 literes frissen berendezett medencében kaptak helyet. A kis polit-ok első pillantásra a levendula sügérre (Iodotropheus sprengerae) hasonlítanak. A testformájuk, mondhatni ugyanaz. Viszonylag magas a test, a száj kicsi és enyhén alsóállású, ami a kő hasadékokban található élőlények kicsipegetéséhez alkalmazkodott. Különben a tóban sem mindenütt előforduló fajról van szó, kizárólag az északi parton, a Lion sziklánál található az élőhelye.

A halak nagyon jól kezdték magukat érezni új helyükön, először fagyasztott cyclops-ot kaptak, majd jókat zabáltak az általam készített zöldséges fagyasztott mixől, de a száraz lemezes tápot sem vetették meg. Néhány hét múlva nagy kergetőzések közepette két hím mintegy varázsszóra egyszerre átszínesedett, és az alig 5 centis jószágok gyönyörű színekben kezdtek el pompázni. A testük irizáló jégékké változott néhány sötétebb harántcsíkkal a test első harmadán, melyek néha teljesen eltűntek, a fejük fekete lett, amin csak úgy ragyogott a száj felett és a homlokon található kék sáv. Elfoglaltak egy-egy mészkő odút a medence két oldalán, onnan indítottak egymás és a kis nőstények felé műkirohanásaikat.

Júniusban történt az első ikrázás, az 5 centis nőstényke hűségesen nevelte a szájában a kicsiket, melyeket 14 nap után vettem el tőle. A még embriók nagy meglepetéssel szolgáltak, a szikzacskójuk élénk téglavörös színben pompázott. Ez egy teljesen egyedi eset, hiszen a többi malawi sügér, és általában a szájköltő sügerek embrióinak szikzacskó színe sárga. Az ivadékok száma 6 volt, ami a következő ikrázásnál 14-re, majd 20-a emelkedett. A kiúszó ivadék már rozsdabarna színű, ami különben a nőstény színezete is. Sajnos a felnőtt 6 darabból később még két hím színesedett át, tehát még egy kis ideig várni kell, hogy elárasszam kis hazánkat ezzel az igazán szép, kistestű, nem túl agresszív slágerhallal.

Labeotropheus trewavase "Chilumba"

Az északi Malawi Chilumbánál élő színváltozat, az általunk jól ismert déli Thumbi West és Maleri változattól eltérően fordított színezetet mutat. Míg a déli ormányossügerek teste kék és a hátúszójuk piros, a "Chilumba" teste pasztell narancs-piros és hátúszója csillogó világoskék. Igazából nem számít nálunk újdonságnak, mert úgy 6 éve egyszer már behoztam az országba, de sajnos nem maradt fenn nálunk ez a szép trewa színvátozat. Végleges méretéhez képest (13 cm) a viszonylag kicsi, 7-8 centiméteres állatok ivarérettek, de az első ikrázásoknál ne számítsunk túl nagy eredményre. Ráadásul az ikrák mérete viszonylag nagy, megközelíti a Tanganyika-tavi Tropheusok ikráinak nagyságát (3 mm). A kishalak olajzöld színűk, a serdülőkorban (kb. 6.cm) alakulnak ki az ivari különbségek, a hímek akkor kezdenek el színesedni. A nőstények egy részénél is átalakulást figyelhetünk meg, egy részükből hússzínű, fekete pettyezett OB egyedek alakulhatnak ki. A trewák a "polit"-hoz képest kissé agresszívebbnek mondhatóak, nem árt nagyobb medencébe tartani őket. Tudjuk, hogy az eredeti élettérben fő táplálékuk az alga, ezért etessünk bő növényi eredetű táplálékot velük, és óvakodjunk az érzékeny bélrendszerüket megerőltető táplálék etetésétől (tubifex, szúnyoglárva, marhaszív).

Copadichromis spec. "Mbenji Blue"


Nőstény


Hím

Régebbi elnevezése a Copadichromis stauferi volt. Malawi utam alkalmával volt szerencsém találkozni vele az eredeti életterében a Mbenji szigetnél. A gyönyörű csillogó sötétkék hímeket már akkor megcsodáltam. Az imponáló hím amúgy is kereknek ható teste a fehér szegélyű magas hátúszótól szinte diszkoszhal alakot vesz fel. Amikor a német nagykereskedés díszmedencéjében viszontláttam, rögtön tudtam, hogy nemsokára Piliscsabán is fog belőle úszkálni néhány példány. Így is lett, a többi friss szerzeménnyel együtt egy 500 literes akváriumba kerültek a 4-5 centiméteres kis "Mbenji Blue"-k. Az ivadék halak teste ezüst-szürke azon három kerek fekete folt látható. Jól érezték magukat, sőt annyira, hogy nekem a legnagyobb meglepetést okozták a társaságban, az 5-6 centis halak leikráztak. A kis hímeket éppen hogy csak az aranyszínű ikrafoltok megjelenése különböztette meg a kisebb nősténykéktől. Ahhoz képest, hogy a hal végső mérete a 15 cm, nagyon korán beindult náluk a szex. Mindenesetre az első próbálkozásból nem lettek gyerekek, néhány nap múlva eltűnt a nőstény szájából az ikra. Július közepére már a hímek egy kis kék színt összeszedtek, de egymással szinte nem is foglalkoztak, sőt még a nőstényeket sem kergették meg. Aztán egyszer csak látom, megint forgat az egyik nőstény. Kissé besötétedve félrevonulva nevelt majd három hétig, és amikor már az áttetsző torkán át a kishalak szeme jól kivehető volt kiráztam a mindössze 8 db. 5 mm-es kishalat. Igazából, azóta sem tudok újat mondani a halról, legfeljebb annyit, hogy újabb szaporulat is született (17 db), és hogy valószínűleg a homokban kis fordított tányér alakú gödörbe történik az ikrázás.

Thoracochromis brauschi

Aki hajdanában, az 1999-es évben az AKVÁRIUM MAGAZIN 52. számát olvasta, annak nem sok újdonsággal tudok szolgálni a feketetorkú sügér vonatkozásában. De gyanítom, hogy a netes olvasótábor nem tartozik a fenti körbe, ezért néhány szót ejtenék a Fwa tóról és a Thorarochromis brauschi-ról. - "Úgy tűnik, a földön vannak olyan területek, melyek szinte csak az emberi képzeletben léteznek. Az egyik ilyen terület az Afrika szívében elhelyezkedő tó, mely felülmúlja a képzelet határait. Ez az egyedülálló víz alatti világ az álmodozások tava, a Fwa tó." - Ezekkel a sorokkal kezdtem akkori cikkemet, melyeket akkor is csak Heiko Bleher német akvarista-felfedező írásából vettem át. Sajnos, azóta az álomtó egyedülálló vízvilága már tényleg csak az emberi képzeletben létezik. A Kongói Köztársaság közepén, a néhány éve még sűrű dzsungel övezte 22 km hosszú, 2 km széles tavat, melyben 30 endémikus halfajt, köztük 10 sügérfajt talált Bleher, elérte az emberi "civilizáció", kinyitották a Lubi folyóra és evvel, szó szerint kimosták a csodás kristálytiszta vizű tavat, páratlan élożvilága megsemmisült. Tehát egy olyan fajjal állunk szembe, melynek mára már nincs eredeti élőhelye, csak egyes akváriumokban éli tovább szalmalángként kilátástalan életét.

99-ben szaporítottam a halat, de aztán nálunk eltűnt a süllyesztőbe, és most, tavasszal amikor a német kereskedésben megláttam, nem haboztam vettem belőle 6 példányt. Az ezüstszínű, 3 centis halak egy 50 literes medencébe kerültek, ahol is hatalmas étvágyról téve tanúbizonyságot, gyors méretnövekedésbe kezdtek. De a Viktória tavi rokonaitól a Haplochromidae-ktől eltérően, melyek már néhány centis korukban színesednek, a brauschi-k maradtak amik voltak, színtelenek. Amikor elérték az 5 centiméteres nagyságot kezdtem elkeseredni, hogy csupa nőstényem van, amikor a legnagyobb jószágon némi fekete mintázatot véltem felfedezni. Aztán az egyik reggeli etetésnél észrevettem, hogy az egyik hal tele pofával forgat. Még ekkor sem reménykedtem, mert mindegyik jószág újra szürkeségbe vonult, azt hittem, hogy csak a nőstények egymás között ikráztak le, ami gyakori, ha nincs hím a medencében. Ezt a tételt mintegy alátámasztva, a nevelő nőstény szájából el is tűntek az ikrák. Ekkor egy nagyobb, 120 literes akváriumba költöztettem a társaságot néhány serdülő korú Malawi-tavi sügér mellé. Néhány nap múlva meg is lett az eredmény, felfedeztem, hogy újra forgat az egyik nőstény, és akkor végre megláttam a teljes színpompája teljében udvarló hímet is. Nem könnyű leírni a nem mindennapi színösszeállítást, de megpróbálom, a fénykép is talán segít. A teste élénk sárgás zöld, a hasi úszók és a hátúszó felső sávja korom fekete. A torka is fekete, felette két nagy foltban vérvörös szín látható. Az alsó ajak fényes világoskék színű. Rá két nappal már egy másik nőstény is félrevonulva forgatott, majd utána szinte naponta leikrázott még 3 nőstény. Három hétig neveltek, majd kiköpettem a már majdnem kész ivadékokat, melyek nagysága 3 mm volt. Mostanra már egy dolog biztos, hogy csak egyetlen hímem van, a késői kiszínesedés is ennek tudható be. A Thorarochromis brauschi más halakkal nem törődik, saját fajtársaival toleráns agresszívnak mondható, kifejlett mérete 10 cm alatti.

Pseudocrenilabrus nicholsi

Voltam olyan őrült, hogy a törpe szájköltő Pseudocrenilabrus nem harmadik tagját is behozattam. Mondom ezt azért, mert amikor 6 éve a P. philander-t, majd 2 éve kezdő akvarista korom egyik nosztalgikus halát a P. multicolor-t leszaporítottam, megfogadtam, hogy soha többet nem. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: Ezek a kezdő akvaristáknak való törpe szájköltők olyan szaporák, hogy ha nem vigyáz az ember, néhány hónapon belül a nevelő akváriumaiban szinte csak ezek a halak úszkálnak. Természetesen a szakma fanyalog, mert neki soha nem az a hal kell, ami van, hanem ami nincs, ráadásul olcsó és sem nem is piros, sem nem repül, sőt nem is tud beszélni, szóval mindig nagy öröm volt utána megszabadulni tőlük. Az más kérdés, hogy érdekes módon, azok, akik méla undorral átvettek néhányat belőlük, egy-két hét múlva elkezdenek hívogatni, hogy kéne még, mert érdekes módon a hal elfogyottÉ

No de térjünk rá a nicholsi-ra. Amikor először tartottam a fajt jó 12 éve még Pseudocrenilabrus ventralis-néven hozták forgalomba. Logikus is volt, mivel a hasi-ventralis úszói erősen megnyúltak. A nem három faja közül a legszínesebb, és méretre a legnagyobb, a kifejlett hímek elérhetik a 7 cm-es nagyságot. De már a 2 centis korában színesednek és egy jól tartott nőstény 2,5-3 centiméteresen szaporodóképes. Már az első ikrázásnál lehet 20 ivadék, persze apró 2 mm-es, de a lényeg, hogy felnevelése nem gond. Nem zavarja a kemény víz sem, bár a Kongói Köztársasági élőhelyein lágy vizű tavacskákban él. Különben az a Heiko Bleher találta meg először 1988-ban, akire már fent hivatkoztam. Tartásához elég egy 40-50 literes kis akvárium is, a növényzetet nem bántja, mindenevő. Szóval túl ideális a hal, éppen ezért nem hiszem, hogy sokak érdeklődését felkeltené. Csak az a kérésem, hogy ezt a halat ne egy év múlva keressék, amikor már nálam valószínűleg nem lesz belőle.

Tilapia mariae - Vérpettyes tilapia


Fiatal, 10 cm-es állat

Ez a hal viszont egy hazai nagykereskedésből származik, ahol tanganyikai sügérként árulták, amit erős kétkedéssel fogadtam, de érdekelt mi sül ki belőle, ezért 8 darabot hazavittem. Elsőlátásra a Tilapia buttikoferi-re hasonlítottak, de a fekete sávjai nem voltak annyira karakteresek. A Tilapia zilii volt a második tippem, de ahogy nőttek a jószágok, ez az elnevezés is megdőlt, mert a serdülőkorabeli állatok némelyike néha teljesen átszíneződött, elvesztette fekete harántcsíkjait, csak a testközépén maradtak, meg foltok alakjában. - Azt mondanom sem kell, hogy golyóálló halakról van szó, a víz minősége, hőfoka, a többi hal jelenléte teljesen hidegen hagyta a tilápiákat, csak egy valami érdekelte őket, az etetés. Félelmetes mennyiségeket tudtak bármiből elfogyasztani. Viszont, hogy elsősorban a növényi táplálék érdekelte őket, azt a "csontig" lerágott vízinövényeken lehetett leginkább lemérni. Mindenesetre, egy éves korukban elérték a 15-18 centimétert, szemgyűrűjük vérvörös színt vett fel, és egyre gyakrabban vetették le csíkos gyerekruhájukat. Egyesek sötétszürkék lettek, melyen élénk kontrasztként, oldaluk elsp harmadában néhány pikkely vérvörös kiütésként virított. Még ekkor is teljesen közömbösséggel viseltettek egymással szemben, ivari különbözőséget csak a nagyságukból sejtettem, voltak nagyobbak és voltak néhány centivel kisebbek. A harmadik átszíneződéskor tisztázódtak a dolgok, egyik napról a másikra egy pár állt ki a csapatból, testük élénk sárgává változott, amin még jobban virítottak a piros pettyek. Körülbelül két hétig keringtek mindig együtt, a 3000 literes akvárium minden zegét-zugát végigtesztelve, míg egy nagy lukas mészkő oldalánál kötöttek ki.


Ikrát gondozó pár


A nőstény a lárvákkal...


és az éppen kiúszó kicsikkel.

Az eddig teljesen szelíd, nyámnyila halak viselkedésmódja lényegesen megváltozott, erős agresszióval üldözték ki körzetükből az arra tévedő náluknál lényegesen nagyobb Malawi sügereket. Néhány napos kőpucolás után megtörtént az ikrázás. Az ikrák barna színűek és igen nagyszámúak voltak, a szülők felváltva gondozták azokat. 5 nap múlva a kő alatti barlangba hordták a kikelt embriókat, ahol egy kis kupacban nyüzsögtek. Újabb egy hét eltelte után úszott ki a csapat, akkor láttam csak igazán, hogy milyen sokan vannak, kb. félszázra becsültem az éhes kis társaságot. Mivel a nagy akváriumban nem tudtam volna megoldani etetésüket, leszívtam a kishalak egy részét, amire a szülők, amikor észlelték a bajt, villámgyors mentésbe kezdtek, a barlangba vitték a maradék társaságot, ahova a gaz ellenség, a gumicső már nem tudott behatolni. - Az alig 2 mm-es kishalak első elesége a frissen kikeltetett Artemia naupliusz, vagyis sórák lárva volt. Később már nagy hasat eresztve ették a porrá zúzott lemezes tápot is. 7-8 miliméteres korukra előjött a csíkozás is testükön, alakjuk is a nagy halakéra kezdett hasonlítani. - Azóta már a nagy akváriumot teljesen átrendeztem, a Tilapia-k egy 650 literes medencébe kerültek, de ez sem zavarta őket, ott is kivált egy pár és az is felnevelt egy szép nagy csapatot. - A halat ajánlom azoknak, akik kedvelik a nagytestű, illusztris, nyugodt viselkedésű ikrázó sügereket.

Kérdésekre telefonon, vagy e-mail-ben válaszolok.
A honlapon található fotók mind saját felvételek, további felhasználásuk bármely média fórumon nem megengedett!