Egy nyugodt óriás: Cyphotilapia frontosa "Kigoma"
Hétcsíkos búbosfejű sügér

A tanganyikai búbosfejű sügerek mindig is közkedveltek voltak. Évtizedekig csak egyetlen képviselőjük volt jelen Európában az északi, Burundiból származó változat. Aztán kiderült, hogy a frontosa is, mint sok más Tanganyika-tavi faj, számos szín és mintaváltozatban él az eredeti élőhelyén, tehát egyes területeken, elzáródva a többi fajtárstól, különböző földrajzi változatai alakultak ki. Pedig tudjuk róla, hogy nagy vándor, hiszen élettere a sziklás mélység, csak táplálkozni, és kicsinyeit felnevelni jön fel a sekély vizekbe. Tehát, még a frontosa-nak is vannak a mélyben átúszhatatlan, természetes akadályai, melyeken nem tud átlépni.

Nálunk a burundi változat után megjelentek - mint nagy slágerhalak - a tényleg csodálatos kék színben pompázó, kongói partokról származó "Zaire blue"-k, majd Tanzániából a "Mpimbwe"-k, és jó néhány éves elmaradással a szintén tanzániai Kigoma partjain élő hétcsíkosok, a "Kigoma"-k. Erről a változatról szeretnék néhány szót ejteni.
Majdnem húsz éve, hogy burundi frontosákat tartottam és szaporítottam, amikor újra én is belevágtam, arany árban, német országból beszereztem néhány "Zaire blue"t. Szépen cseperedtek, de már serdülőkorukban (12-15 cm-esek lehettek) néhány intő jel jelezte, hogy nem teljesen egyszerű velük az élet. Egy alkalommal kollektív támadást hajtottak végre egy 15 centiméteres Ophtalmotilapia nőstény ellen, kb. 2 perc alatt széttépték, majd jóízűen megették. Utána egymással kezdtek el foglalkozni, aminek eredménye az lett, hogy az állomány erősen megfogyatkozott. A legerősebb hím a legkisebb hézagon is ki tudta ugrasztani az akváriumból vélt vetélytársait, meg a nem ikrázni akaró nőstényeket. Tehát mikor megkaptam a tanzániai csomagban a kigomákat, kissé szkeptikusan fogadtam a 10 db. 12-15 cm-es jószágot. Miután lerázták magukról az utazással járó stresszt, alapvéleményem gyökeresen megváltozott, mert a vadbefogott frontik teljesen nyugodt akváriumi életet kezdtek el élni.

Nyomát sem fedeztem fel a frontosáknál rendszeresen előtörő frásztöréses ámokfutásnak, amikor megijedve nekimegy mindennek, legtöbbször saját magának okozva sérüléseket. Az étkeztetésük is teljesen problémamentesnek bizonyult. Még a karantén akváriumban leginkább nekik való élelmet kaptak: fagyasztott kryll, gamarus, artemia és marhaszíves-zöldséges mix, de már a végleges helyükön egy 700 literes akváriumban már az ott lakó Tropheus moorii-k, Simochromis-ok zöldséges és száraz táprendjére tértek át minden zökkenő nélkül. Magyarán mindent megesznek, csak sok legyen, hatalmas csobbanások jelzik az etetést, mikor a 10 nagy test nekilódul. A vízcserék idejét szépen jelezték, amikor az akváriumban felgyülemlettek a méreganyagok, a halak besötétedtek, kissé kedvetlenné váltak. Éppen ezért a kétheti 1 harmados vízcsere betartását kötelező érvényűnek vehetjük.


A domináns hím


A második hím


Nőstények és ivadékok csoportja


Forgató nőstény portré

Szépen fejlődtek és alig 2 hónap múlva, legnagyobb meglepetésemre leikráztak. Még a burundi frontosánál sem tapasztaltam ilyen kis testméretnél ikrázást, a "Zaire blue"-ről ne is beszéljünk. A kb. 13 centis nőstény vidáman kihordta a 12 db ivadékot, melyeket 4 héten keresztül dajkált. Ez után köpettem ki a nőstényből a már csíkos majd 2 cm-es kicsiket.

Mint kiderült az ivari arányok is kedvezo˝en alakultak, 2 hímem lett, melyek jól megvannak egymással, és ha nagy néha kissé egymást ijesztgetik a szépen gyarapodó búbjuk teteje izzóan kifehéredik, fekete csíkjaik kontrasztja is fehéresen világít. Nagyon tetszeto˝s a lényeges különbség a többi frontosa változatokhoz képest a pofájuk alsó részén található fekete folt (7-ik csík).

Lassan mind a 8 nőstény leikrázott, az eddigi rekord 44 kishal volt és bizony most már egy év távlatában ott tartok, hogy nem veszem el a kicsiket, hanem hagyom a természet rendjét érvényesülni, a nőstények a lávakő halmok közé köpik ki az apróságokat, ahol szépen felcseperednek, bár természetesen nem teljes létszámban. Az ivadék egészen 7-9 centiméteres koráig csodálatos világoskék-fekete színben pompázik, csak serdüléskor kezd a kék szín szürkés-fehérré átalakulni. (Ha a nagyok oldalról kapják a fényt, még látható, hogy azért nem veszítik el teljesen az irizáló világoskék színüket.)

Egy problémára azért felhívnám a figyelmet, hogy ne csak csupa szépet mondjak róluk, a felnőtt nőstények között az egyiknél, méghozzá forgatás után hasonúszás alakult ki, valamint az ivadékok között is kb. 100 az egyhez, amit csak a frontosák természetes élőhelyi tulajdonságával tudok magyarázni, tudniillik, hogy az akváriumban a víznyomás egyenletes és alacsony, míg a frontosák a Tanganyika-tóban gyakran változtatják helyzetüket 4 és 100 méter között, úszóhólyagjuk a nagy nyomáskülönbségekre alakult ki.

Most itt a reklám helye: A Cyphotilapia frontosa-t, mint számos jó tulajdonsággal bíró sügeret ajánlanám azoknak az akvaristáknak és haltartóknak, akik rendelkeznek egy 4-500 literes díszmedencével, és kedvelik a nagytestű, nyugodt, dekoratív díszhalakat.

Utóirat. A C. frontosa - ahogy tudjuk - alapjában véve ragadozó hal, de kigománál semmiféle erre utaló jelet eddig nem tapasztaltam, a melléjük telepített Tropheus moorii "Ilangi"-kat 3-5 centimétersen. A Simochromis marginatus-okat 3-4 centiméteres méretükben raktam akváriumukba, és mind hiánytalanul megvannak, a saját ivadékaikról nem is beszélve, mert azokat természetesen nem bántják.

Kérdésekre telefonon, vagy e-mail-ben válaszolok.
A honlapon található fotók mind saját felvételek, további felhasználásuk bármely média fórumon nem megengedett!