A piros sapkás malawi-homoksügér
Lethrinops spec. "Red Cap" Itungi

3 éve, Tanzániában a Malawi-tó legészakibb részén, Itungi nevezetű kis kikötő településnél találtak egy különlegesen színes Lethrinops fajt. Befogtak belőle néhány példányt és Európába röpítették. Többek között a németországi Mal-Ta-Vi nagykereskedésbe, ahol nekem, mint még nem publikus újdonságot mutatták be a nagyközönség elől elzárt, hátsó tenyészhelységben. A halak egy kb. 250 literes homokos aljzatú medencébe úszkáltak, és bizony teljesen "lepadlóztam" a látványtól. A 15 centiméteres hím zöld színű testén az irizáló fényes pontsorok, a nagyon magas hátúszón és a farokúszón tündöklő narancs-piros mintázat és nem utolsósorban, az erős piros színben virító „sapka“ teljesen elvarázsolt. Nem kis energiámba került, hogy elérjem, ne akkor kelljen újra visszamennem érte a messze Némethonba, amikor már annyi lesz belőle, hogy kirakják a kereskedésbe, hanem adjanak az első eresztésből néhány darabot. Végül, "aranyárban" 6 darabot sikerült kikunyerálnom, így a Lethrinops nem egyik legékesebb képviselője Magyarországra érkezhetett.

A Lethrinops nemről illene ejteni néhány szót, mivel gyakran hivatkozunk rájuk, mint a Malawi-tavi homoksügérek legjellegzetesebb képviselőire, de hozzánk valahogy nem jutottak el fajaik. Tudható ez elsősorban azért, mert ezek a nagyon szépen csillogó halak a kereskedésekben, a többi, erősebb színekben pompázó Malawi-sügér mellett kissé háttérbe szorulnak, és amikor választani kell, az ember a pénztárcája korlátainak ismeretében, valahogy mindig a második vonalba küldi "őket". Ráadásul, ezek a halak ritkán jutnak el a nagykereskedők medencéibe és áruk is elég borsos. Meg, hát homoksügerekről van szó, melyek a nyílt, homokos aljzatú zónákban élnek, tehát állandó rettegés az életük, mikor csap le rájuk valami halászmadár, vagy ragadozó hal, és mivel elmenekülni nem tudnak, mert nincs hová, marad a mimikri, a homokba olvadás lehetősége. Ezért a nőstények általában homogén ezüstszínűek, esetleg kevés fekete mintázattal, a hímek ugyan normális állapotukban (amikor nem imponálnak) színesebbek tanganyikai kollégáiknál, de ezek a színek fémesen csillogó, szolid színezetet mutatnak, és úszóikat általában összehúzzák. Viszont udvarlásnál, vagy a hímek párviadalakor színezetük intenzitása megsokszorozódik, a nemre jellemző, feltűnően nagy páratlan úszók kifeszítve csodálatos, színes mintázatban pompáznak. Még egy gát, a nagybani akvarisztikai elterjedésüknek, hogy viszonylag nagy a helyigényük. Általában a nem hím példányai 15 és 20 cm között mozognak, még az akváriumban is felépíthetik 30-50 cm átmérőjű kráteres kúpjaikat, melyeket nagy vehemenciával védenek. Még annyit el kell róluk mondani, hogy fejük hegyes és szájuk alsóállású, a homokba turkálásra, az ott fellelhető táplálék kiszűrésére fejlődött ki. Alakjuk nagyon hasonló a Dél-amerikai Geophagus nem képviselőihez.

Térjünk vissza a piros sapkás malawi-homoksügérhez. A hat darab 4-5 centiméteres jószág nagyon jól érezte magát az akkor hozott többi, hasonló nagyságú sügér társaságában, minden élelmet elfogadtak, bár már akkor észrevettem, hogy a felszínen úszó eleségre nem igen jöttek fel, általában a talaj közelében táplálkoztak, de ennek akkor még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Egy sajnálatos betegséghullám a Lethrinops-okat sem kímélte, 2 darab elpusztult közülük, de a megmaradt 4 halacska reményteljesen alakulgatott, kettő közülük intenzív növekedésben kezdett, nagyon úgy nézett ki, hogy két párrá alakultak. Fél év multával, viszont azt látnom kellett, hogy a többi Malawi-sügér bizony elhúzott mellőlük, a Pseudotropheus spec. polit-ok, a Labeotropheus trewavase-k, a Copadichromis spec. Mbenjii blue-k már majdnem elérték végleges nagyságukat, sőt már szaporodtak is, de a piros sapkásaimnál a nőstények alig 5-6, a hímek 8 centisek voltak csupán. Eltelt egy év, semmi, a hímek és a nőstények teljes harmóniában úszkáltak a medencében. Bár már a hímek színezete kezdett kiteljesedni, az első ikrázás csak 20 hónapos korukban történt meg, végre észrevettem, hogy a nagyobbik nőstény forgat. Hogy melyik hímmel zajlott le az aktus, azt jól lehetett látni, mert az egyik színei csodálatos pompában ragyogtak, a másiknak kissé megtépázott úszói heves csatározásokról tanúskodtak. A 8 centiméteres nősténytől 20 nap múlva köpettem ki a még pocakos lárvákat, összesen 5 darabot. Nem nagy eredmény, de ennek is örültem, hiszen aki soraimat olvassa, azzal a ténnyel már tisztában lehet, hogy halunk nem egy egyszerű eset. Ennek alátámasztására: a következő ikrázás csak 3 hónap múlva zajlott le, viszont az ivadékok száma már 10 feletti volt. Ekkor már a domináns hím viszont nagyon keményen kezdett el viselkedni a másikkal, amelynek lassan elfogyott a színezete és az energiája, míg egy borús januári napon végleg feladta a harcot - elpusztult. A megmaradt 3 példány azóta jól megvan, az eredményes ikrázások viszont csak a nagyobb nősténytől vannak, a kisebbik szájából az ikrák 3-4 nap után eltűnnek. Valószínűleg az 500 literes akváriumban úszkáló többi hal zavarása miatt, eddig a hím még nem épített homokkrátert, de a hevenyészve kikotort lapos tányér alakú gödrét ikrázáskor tökéletesen meg tudja védeni.

Ajánlom a halat azoknak a türelmes sügérbarátoknak, akik nem riadnak vissza egy kis próbatételtől.

Kérdésekre telefonon, vagy e-mail-ben válaszolok.
A honlapon található fotók mind saját felvételek, további felhasználásuk bármely média fórumon nem megengedett!