Sárgaorrú homoksügér
Xenotilapia bathyphillus "Kekese"


hím


forgató nőstény

Vagy 8 évvel ezelőtt már úszkált belőlük néhány példány akváriumomban, de sajnos nagyon rövid életűnek bizonyultak, néhány hét alatt "elfogytak". Azok valószínűleg a zambiai partokról származtak, testük fémes-kéken csillogott, nem fogta meg igazán az akvárium lakóit szemlélő akvaristát.

Tavaly ősszel a német nagykereskedésben sem lelkesített igazán látványuk, de még maradt némi pénzem és a halak szemmel láthatóan jó kondícióban voltak, megvettem a maradék hat darabot. Ráadásul az egyik apró nőstény szájában ikrák is voltak, reménykedtem, hogy átvészeli az utazást.

Sajnos, mire az akváriumukba kerültek, már üres volt a szája, de legalább mind szemmel láthatóan jól érezték magukat, már a talajon élelem után kutattak. Egy majdnem kocka alakú 200 literes akvárium lett új otthonuk, alul homoktalaj, hátul néhány kő, azokon ránőve Anubias csokrok. Társaságuk a Fwa tóból származó Thoracochromis brauschi csapat lett, melyek a medence felsőbb régióiban tartózkodnak leginkább.

Alakjuk a Xenotilapia flavipinnis-ra emlékeztet, csak testük farok felé kissé keskenyedőbb, fej és szájformájuk viszont inkább a Xenotilapia papillio-éra hasonlít. Színezetről az első időben nem lehetett beszélni, a kb. 5-6 centis homoklakó sügerecskék ezüst színen kívül mást nem produkáltak. A hosszan vonuló hátúszójukon néha 3 feketés foltot lehetett felfedezni.

Sajnos a T. brauschi-kkal a társítás nem bizonyult szerencsésnek, mert a bathyphylus-ok csak nem akartak leikrázni. Egy rossz vízcsere ráadásul elvitt belőlük 3 darabot, így fél év elmúltával már úgy nézett ki, hogy ezek a halak is rá kerülnek a kudarclistámra. A megmaradt jószágok közül viszont az egyik váratlanul kivirult, hátúszóján a három fekete foltot körülöttük fémes fehéres-kék csillogás emelte ki, fejének első része a homlokáig erős sárga színt öltött, homloka besötétedett, feje búbján világos-kék irizálás látszott, szája alsó része izgalmi állapotban koromfekete lett. Szóval egy nagyon attraktív hallá változott, és heves udvarlással zaklatta a két nőstényt.

Az ikrázást nem tudtam nyomon követni, de reggelre az egyik nőstény szájában ott voltak az ikrák. Homokgödör építésnek semmi nyoma nem látszott. Ahogy lenni szokott, néhány nap múlva észrevettem, hogy már nem forgat, de sebaj, mert a hím újra heves udvarlásba kezdett, leikrázott a másik nősténnyel is. És innen már sikertörténetről számolhatok be, hiszen a nőstényke kihordta az utódokat, pont 16 nap múlva ráztam ki a szájából a teljesen kifejlett 4 mm-es 5 darab ivadékot. A következő ikrázás 2 hónap múlva következett be, ugyanaz a forgatókönyv szerint, az első nőstény nem hordta ki, a második, viszont 12 utódot hozott, majd újabb két hónap múlva 16-ot.

Összegezve: a Xenotilapia "Kekese" a Tanganyika-tó tanzániai partszakaszának déli részén él, a mélyebb vizek, a 15-25 méteres homokplatók lakója. Testhosszúsága 8 cm, nem tartozik az agresszív homoksügerek közé, valószínűleg ezért nem is épít, és nem véd állandó fészket. Szájköltő, a nőstény neveli az ivadékokat. Mindenevő, az eredeti élettérben a rothadó növényi és állati maradékok alkotják fő táplálékukat. Igényli a két hetenti részleges vízcserét.

Ajánlom a kisebb medencékkel rendelkező, de már tapasztaltabb akvaristák számára.

Törpe-karcsúsügér
Lepidiolamprologus atteunatus


hím


hím


nőstény, ikrák

A Lepidiolamprologus nem, mint tudjuk a Tangnyika tóban élő rabló táplálkozásmódot folytató sügerek egy nagy csoportja. A L. profundicola, az L. elongatus és a L. kendalli (Nkambe) mind elérik a 20-28 centiméteres nagyságot, akváriumi tartásuk nem mindig egyszerű. Viszont a nem legkisebb képviselője a L. atteunatus a maga 12 centiméterével ideális akvárium-halnak mondható. Érdekes módon Európába ritkán importálják és természetesen nálunk sem fordult még elő.

Az eredeti életterében a 2-5 méteres mélységek lakói, általában a kevert, homokos-köves lapályos területeken gyakoriak, ahol, szinte méterenként találhatunk belőlük ivadékait nevelő párokat. Kisebb ivadékhalakkal és planktonnal táplálkozik, egyes észrevételek szerint más ikrázó sügerek ikráit is dézsmálja. A 12 centis kifejlett nevelő hímek egészen befeketedhetnek, a 8 centiméteres nőstények teste sárgás alapon barna foltos, a mellúszói és a farok alatti úszói koromfeketék.

Akváriumi tartásuknál vegyük figyelembe, hogy a nagyon karcsú halaink villámgyorsak, tehát kiúszó teret hagyjunk nekik és jól fedjük le medencéjüket. Tapasztalatom szerint egy hím több nőstényt is megtűr maga körül, és egyenként le is ikrázik velük. Az ikrákat a nőstény vagy tágas barlang felső részére rakja, vagy kövek oldalára. Az ikrák teljesen fehérek, számuk elérheti a 60 darabot is.

Mivel a viszonylag kisméretű (170 literes) társas medencében többszöri próbálkozás után sem neveltek a halak, a mesterséges ikrafelnevelésre fanyalodtam. Az elvett cserépben az ikrák 3 nap múlva teljes elpenészesedést mutattak. A negyedik napon, amikor már lemondtam róluk, észrevettem, hogy a "penészes", vagyis teljesen fehér ikrák érdekesen vonaglanak. Ekkor láttam, hogy a cserép falán az ikrák majdnem teljes számban kikeltek és a fejükön lógva élénken mozognak. További 8 nap múltán úszott ki az apró 2,5 mm-es üvegpálcikára hasonlatos társaság. Olyan kicsik voltak, hogy kétségeim támadtak, hogy a frissen kikelt sóféreg naupliát egyáltalán be tudják-e kapni. Szerencsére a kis atteunatus-ok nagyon ügyesnek bizonyultak, szépen gyarapodtak napról-napra. Egy hetes korukra már barnás mintázatot is fel lehetett testükön fedezni.

A felnőtt állatok mindenevők, de nagyon kedvelik a nagyobb falatokat, pl. a fagyasztott mixet. Az akvárium más halaival nem nagyon törődnek, csak az ikrázáskor kergetik el a területről a többi halat. Ikrázás után a hím területet véd, de a nőstény sem látogatja meg túl gyakran az ikráit. Igénylik a tiszta, oxigén dús vizet, a kéthetenti vízcsere ajánlott.

Kérdésekre telefonon, vagy e-mail-ben válaszolok.
A honlapon található fotók mind saját felvételek, további felhasználásuk bármely média fórumon nem megengedett!